Én elmentem a vásárba...

és már meg is jöttem belőle.

Ott hagytuk abba, hogy este lett és reggel és felvirradt az első vásári napom. Ahogy benépesültek körülöttem a termek, a folyosók, a környező épületek a vásárosokkal, a beszélgetések alatt kiderült, hogy nem vagyok jó helyen. A kézművesek egy másik épületben voltak, amelyikben én voltam, ott a "bazárosok" voltak. Tetejében egy tanterem belső sarkába voltam bedugva. Nagyon sokan a nézelődők közül csak bekukkantottak a terembe, engem és a portékámat meg se látták Vagy ha igen, ezen a helyen ez nem érdekelte őket.
Másnap-harmadnap már kicsit többen voltak, akik hozzánk ( a teremben szalmás/csuhés/mézeskalácsosokkal voltam együtt) is benéztek.....

....mert ezt látták az ajtóból.

Azért panaszra semmi okom, dícséretből, elismerésből vagy fél évre valót betankoltam.... :-))) Ha én Márta néni lennék, most jól bekategorizálnám a látogatókat, de nem vagyok, így csak néhány gondolat:

Szinte mindenki tudta, mit lát, és én már ezt is eredménynek tudom be.

• Nézd, pecsvör!
• Látod, ez a foltvarrás.
• Tudod, a szomszédban a Mari néni is csinált már ilyet!
• Emlékszel, én is próbáltam már egy takarót varrni!
• ..bár elhangzott egy "pontvarrás" és valami a rongyokkal is kapcsolatban :-)

Természetesen jutott minden napra néhány nagyon kedves beszélgetés is, akiket valóban érdekelt, hogy mi ez, mennyi a munka benne, miből dolgozom. Tipikus kérdés volt, hogy honnan van ennyi időm, főleg, amikor a gyerekek létszámát is megtudták! :-)

Tartottam gyorsított középhaladó tanfolyamot, amikor különböző apróbb techikai fogásokat magyarázgattam, javasoltam elkezdett munkák folytatásához módszereket.

• Volt, aki ezt visszautasította. :-) Történt ugyanis, hogy a szaloncukrot vizslatta valaki, hogy hogy a csudába is kéne összerakni. Felajánlottam, hogy elmondom a méreteket, ne szenvedjen majd otthon az arányos kialakítással. Szinte sértődötten utasította vissza, ki tudja azt ő találni egyedül is.No comment.
• Volt, aki azért vett meg 1-1"mintadarabot" az aprókákból, hogy könnyebb legyen visszaemlékeznie, ha meg akarja varrni. Érdekes, egyáltalán nem sajnáltam. Volt már téma valahol, hogy ez milyen izé dolog. Engem nem zavart, sőt örültem, hogy új ötleteket adhattam neki.

Itt debütált a cégérem, amit a fejlécben és a honlapon is láthattok. :-) Nagyon örültem, hogy a névjegykártya és a csomagzáró etikett is időre elkészült, hogy teljes legyen az összhang, és profi (legalább) a kinézet.

Elég nehéz volt "berendezni" a sarkot, hisz ez alapjában egy tanterem (anno a magyartermünk volt...), estlegesek az egymás ellé helyezések, nehézkes volt a falra rögzítés.

Tapasztalatszerzésnek kiváló volt ez a vásározás, jólesett a 3 gyerekmentes nap is. Anyukám meg folyamatosan kényeztetett. Reggel ébredés utáni hátmasszírozás (elszoktam az otthoni ágyaktól...), ebéd frissen főzve helyszínre szállítva, egyik este meg HALÁSZLÉ!!!! - csak hogy kibírjam karácsonyig a köv. halászléig!


A sok-sok megmaradt munkát pedig folyamatosan pakolom a Meskára! :-)))