Most kivételesen időben nekiálltam nézelődni, ráhangolódni. Végignyálaztam a történelmüket, átnéztem néhány múzeum anyagát, és nem igazán szólított meg semmi. Legfeljebb a "tiltott" dolgok, csupa iszlám, csador, építészet. Olvastam kint élő magyarok blogjait, útleírásokat.
Kacérkodtam az írásukkal, nem is írás, kalligráfia!, de féltem leírni olyan szöveget, amit nem értek.
Aztán jött Persepolis. Már azt is tudtam, hogyan fogom trapuntózni az oszlopokat, aztán felapplikálni. Volt itt egy kedvenc képem, ahol egyben volt az ősi, az iszlám és a modern kor. Dehát a csador tiltott, s ezt a modernet - mármint a kamerát - meg nem tudom textilbe önteni. Téma elvetve...
A következő téma, amibe már majdnem belevágtam, Kandovan volt, a sziklákba vájt barlanglakások. Kinyomtatva A/4-ben, aztán megijedtem. Nem fog menni.
Megérintettek még az imádkozó, elmélyült emberek. De ezt a témát meghagyom majd egy másik országra...
És aztán jött Yazd, a csend tornyai, és ez a kép nem engedett. Ő lett a befutó. Leírás részletesen a kultúrquilteknél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése